Nagy–Britanniában már az ősi kelta törzsek is főztek sört. Mégis 1215–ig, a Magna Charta kiadásáig kellett várni, mire elkezdődhetett az igazi sörfőzés kultusza. Ugyanis ez rögzítette a nemesek és szabad emberek jogait a királlyal szemben, aminek következményeképp jelentős gazdasági fejlődés indult meg.

A sörfőzés is kikerült a kolostorok falai közül, és a városokban egyre–másra épültek a serfőzdék. Az ekkoriban főzött sör azonban még nemigen hasonlított a mai angol sörökhöz, ugyanis komló nélkül, rozmaringízesítéssel készült. A sörök komlózását az angolok csak a 1400–as években tanulták el a flandriai sörfőzőktől.

Az angol sör, az ale hagyományosan felsőerjesztésű. Az aleket a magyar szokástól eltérően nem a színük szerint, hanem az ízhatásuk és alkoholtartalmuk szerint különböztetik meg. Az ale fajtái a bitter, mild, porter, stout, old ale, pale ale, brown ale, barley wine. Legnagyobb mennyiségben a bitter fogy, ezt a fajtát talán kivétel nélkül minden sörfőzde készíti. A bitter általában óarany vagy rézvörös színű, viszonylag alacsony alkoholtartalmú (3,5 – 4,5 százalék), kellemesen kesernyés, harmonikus ital. Jellegzetes bitter a John Bull Bitter.

Mennyiségben a bittert a mild követi: ez a kevésbé komlózott, jellegzetesen malátaaromájú, világosabb ale. A mild hagyományosan „szomjúság ellen való” ital. Alkoholtartalma valamivel a bitteré alatt van, ezért viszonylag nagy mennyiségben is fogyasztható a berúgás veszélye nélkül.

A harmadik klasszikus angol sörfajta, a pale ale borostyánsárga vagy egészen világos, vörösesbarna színű. Szülőhelye a közép–angliai Burton városka, ahol egy 1200–as évekből fennmaradt kolostori serfőzde is működik. A pale ale 4–5 százalék alkoholtartalmú, friss komlóaromájú, de nem túlságosan keserű, üdítően friss ízhatású sör. Magyarországon is találkozhatunk vele, jellemző képviselője a Double Diamond.

A porter születésének körülményeit és dátumát viszonylag pontosan ismerjük. Egy Ralph Harwood nevű sörfőző készítette először 1720 környékén Londonban. Akkoriban az angol sörivók előszeretettel keverték össze a különböző söröket. Annak a keveréknek a neve, amely az adott kocsma összes sörét tartalmazta, entire, vagyis „teljes” volt. Harwood elhatározta, hogy olyan sört készít, amely ízeiben az entiré–t utánozza. Ez lett a porter, amely az 1800–as években élte a fénykorát. A II. világháború után azonban csaknem kihalt, ma már csak néhány kisebb sörfőzdében készítik.

A porter pörkölt malátából főzött, erősen komlózott, sötétbarna, testes sör, 5–6 százalék alkohol- tartalommal. Az angol stout eredeti elnevezése milk stout volt, azaz tejstout. Nevét onnan kapta, hogy a serfőző mesterek az erjedésben lévő sörhöz laktózt – a tejben is megtalálható természetes cukrot – adtak, majd lehűtötték a folyadékot, és ezzel megállították az erjedést. Az így kapott stout meglehetősen édes és alacsony alkoholtartalmú ital, ezért még gyerekeknek is engedélyezték a fogyasztását. Az egykor brit fennhatóság alá tartozó Málta szigetén még B–vitamint is adtak hozzá, és kifejezetten ajánlották szoptatós anyáknak. Az ír Guinnesshez hasonló keserű, száraz stoutokat extra vagy dry stoutnak is nevezik.

A brown ale egészen sötétbarna színű, majdnem fekete, de elég „vékony” sör. Meglehetősen édes, jellegzetesen malátás ízű, alacsony alkoholtartalmú sör. Leginkább étkezésekhez ajánlott típus. Igazi különlegesség az old ale. Legismertebb képviselői a Strong Suffolk és a Thomas Hardy’s ale. A Strong Suffolk egy bevonat nélküli tölgyfahordóban évekig érlelt, testes, alacsonyabb alkoholtartalmú sör. A Thomas Hardyról (a költőről és novellaíróról) elnevezett sört először halálának negyvenedik évfordulóján, 1968–ban főzték. A sör alkoholtartalma 12–13 százalék, jellegzetesen gyümölcsös ízű, borszerű ital. Minden egyes palackot sorszámmal látnak el, és minden esetben feltüntetik az évjáratot is, hiszen a sörhöz adott használati utasítás szerint csak a palackozást követő ötödik évben szabad felbontani az üveget.

Az old ale rokona a barley wine, az árpabor. Ez még testesebb, még erősebb sör. Az erjedés és az érlelés itt is tölgyfahordóban történik, több hónapon keresztül, miközben a sört többször felkeverik, hogy az élesztő minél tökéletesebben alakítsa át a cukrot alkohollá. Alkoholtartalma igen magas, ezért csak kis (275 ml) üvegekbe palackozzák. Színe nem meghatározó.

A sörök sokféleségéből is látható, hogy az angolok minden különösebb gátlás nélkül használnak föl mindent, ami sörfőzéshez felhasználható. Bátran keverik a különböző származási helyű malátákat és komlókat egyfajta sör készítésénél. Ugyancsak nem szokatlan látvány, ha a kocsmában valaki az általa elképzelt arányban keveri össze a különböző söröket.

Brassai írása nyomán